„Legyünk örvendező keresztények, akik vonzóvá tudják tenni a család értékét” – fogalmazott Bíró László püspök a családpasztorációval foglalkozó papok, világiak és házaspárok november 13-15. között tartott 21. családkongresszusán Gödöllő-Máriabesnyőn.
„Semmi sem győzhet, csak az igazság, semmi sem boldogíthat, csak a szeretet” – e Szent Ágostontól kölcsönzött mottóval rendezte meg 21. családkongresszusát a gödöllő-máriabesnyői Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban a Magyar Katolikus Családegyesület. A jelmondat arra hívja fel a figyelmet, hogy keressük az igazságot és a családok boldogságához vezető utat – fogalmazta meg Bíró László családreferens püspök.
A kongresszus november 13-án tartott megnyitó ünnepségén Beer Miklós és Bíró László püspök, valamint Turai János, a lelkigyakorlatos ház igazgatója köszöntötték a megjelenteket.
A tanácskozás első napjának kiemelt témája volt a házas lelkiség, Palánki Ferenc egri segédpüspök előadása adott útmutatást a résztvevőknek.
Veresné Novák Katalin család- és ijúságügyért felelős államtitkár beszélt a magyar családpolitika kérdéseiről.
A csütörtöki nap fóruma a keresztény értékrend érvényesüléséért való összefogás támáját helyezte a középpontba.
A pénteki napon Barna Gábor előadását hallhatták a résztvevők Bálint Sándorról, a házastársi hűség példaképéről, akinek folyik a boldoggá avatási eljárása.
Kerekasztal-beszélgetéseket tartottak a Katolikus Karitász és a családpasztoráció közötti kapcsolatról: a káposztásmegyeri Szentháromság Plébánia képviseletében Dyekiss Emilné, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász részéről Tuczainé Régvári Marietta, a Győri Egyházmegye karitászcsoportja képviseletében Pappné Szerencsi Marietta és Szabó György, a kispesti karitász részéről pedig Szigetvári Györgyné vettek részt a Tomka Ferenc által moderált beszélgetésen. Segíteni kell a családokat, szükség van a karitász szolgálatára – indokolta a témaválasztást Bíró László. A beszélgetés során az karitász munkatársai az egyházmegyéjükben működő jó gyakorlatokat mutatták be.
Az esti kerekasztal meghívottjai a családmozgalmak voltak. Az Antióchia, a Családok Jézusban, END, Fokoláré, Házas Hétvége, MÉCS, Schönstatt mozgalom képviselői a családmozgalmak előtt álló kihívásokról, kilátásokról és reményekről szóltak.
Ahogy minden évben, a kongresszus most is foglalkozott a családokat érintő aktuális kérdésekkel. Szabó Ferenc SJ előadásában hallhattak ismertetőt a püspöki szinódusról.
A kongresszus munkáját Bíró László családreferens püspök összegezte. Az ószövetségi Bálám és a szamara történetével kezdte összefoglalóját. Ebben a szamárnak van látó szeme, míg Bálám, az Úr prófétája a nem látó. A nem látó veri a látót, a szólni nem tudó megszólal. Az elbeszélés alapján Bíró püspök párhuzamot vont: ma is olyanok beszélnek, kik mögött nem emberek, hanem pénz van. Akiknek mondanivalójuk van, azok nem jelennek meg. Holott ma is „kellenek a szamarak”, akiket bár vernek, kinevetnek, de szélesebben látnak, mint a tömegek – ezzel arra buzdította a családért felelősséget érző és vállaló résztvevőket, hogy legyenek ők, akik közbeszéd tárgyává teszik a család témáját, az egyházon belül is.
Még az egyházon belül is sokan félreértelmezik a családpasztoráció jelentőségét: ma is sok esetben rétegpasztorációnak tartják, holott benne azt az intézményt erősítjük, ami emberileg a jövő letéteményese. Vonzóvá kell tennük a család értékét – mutatott rá a püspök.
A házasodási kedv csökkenése, de az eutanázia legalizálása is ugyanannak a jelenségnek a tünete, a masszív és növekvő meghatározó erejű individualizmusnak. Fő feladatunk ezért a közösségépítés, melyben megélhető az identitás, de a személy fontossága is. A közösség ébren tartja a szolidaritás gondolatát. A közösség mára egzisztenciális szükséggé vált, az egymásra figyelők megmaradnak, a többiek elsodródnak – hangsúlyozta a családpasztorációért felelős püspök.
Hogyan és miben tudunk segíteni? – tette fel a kérdést Bíró püspök. Nem az offenzíva az utunk, amit tehetünk, az az értékközpontú gondolkodás, amelyben saját gazdagságunkat odaadóan, bátran képviseljük. Tanuljunk meg rugalmasnak lenni, vigyázva a bibliai központú állandóságra. Ne a család kríziséről, a gondokról beszéljünk, mert ezzel egyrészt elmélyítjük azt, másrészt azt sugalljuk, hogy maga a család probléma. Kegyelmi időben élünk, ne siránkozzunk – figyelmeztetett a főpásztor. Példának a mozgalmakat állította, akik „nem érnek rá nyavalyogni, teszik a dolgukat”. Kegyelmi meghívásban élünk, legyünk a remény emberei – buzdított. Majd rámutatott: vannak kis és nagy remények, ha csak a kicsi után futunk, agresszívvá válunk és elfáradunk. A nagy remény pozitív építkezést indít el, nem offenzív, hanem értékközpontú.
Bíró püspök végül Ferenc pápa tanításához kapcsolódva adott útmutatást a családpasztorációban dolgozó házaspároknak: keressék az állandóság kultúráját az ideiglenességgel szemben, melyet a találkozás, kapcsolat ad. Válasszák a megbecsülés kultúráját a leselejtezés társadalmi gyakorlatával szemben. Majd arra biztatott: legyenek koherensek, következetesek, haladjanak egyértelműen a helyes irányban. Műveljék az igazság, életszentség, irgalmasság evangelizációját.
A Magyar Katolikus Családegyesület szervezte összejövetelt szentmise zárta, melyet Bíró László püspök a résztvevő paptestvérekkel, köztük Szabó Ferenc SJ atyával mutatott be. Bíró László a bátorítás, buzdítás hangján szólt szentbeszédében a résztvevőhöz. Az örvendező Máriát, a „boldogság asszonyát” állította példaképül a résztvevők elé, és Ferenc pápához kapcsolódva arra buzdított, hogy mi is legyünk a remény emberei, örvendező keresztények. Mi ad okot az örömre? – tette fel a kérdést. Megszületett az, akit évszázadok vártunk, megérkezett az Úr – ez Mária örömének oka, és ez a keresztény ember biztos reménye. Ő az Úr, és ő Emmánuel – mondta Bíró László. Nemcsak az érkező, hanem a velünk lévő Isten. Ezt az örömünket senki nem veheti el, ezt minden felszíni küzdelem ellenére tudnunk kell – figyelmeztetett a püspök. Ugyanakkor rámutatott: Mária öröme tartós, belső öröm. Ezt hívja nyelvünk boldogságnak. Soha nem szabad elfeledni, hogy a belső öröm adja meg a boldogságot.
Forrás: Magyar Kurír