Ünnepeltek a pécsi pálosok

Bíró László áldotta meg a pálosok megújult pécsi templomát és kolostorát, valamint a Pálos Lelki Központot. Ferenc pápát idézte: A szerzetes az, aki keresi Istent. A történelem arról tesz tanúságot, hogy voltak emberek, akik Istent keresték,  és eközben megalapozták Európa jövőjét.

Olvass tovább

Megértették, hogy valami jó történik, Isten kegyelméből – Huszonöt éves a MÉCS Családközösség

Videoüzenetben köszöntötte Bíró László azt az egész napos rendezvényt, melyen indulásának 25 éves évfordulóját ünnepelte a magyarországi MÉCS Családközösség, augusztus 28-án, szombaton. Az esztergomi Szent Adalbert Központban megrendezett eseményen tisztújítás is történt, minden szinten új vezetők vették át a közösség irányítását. A rendezvényen részt vett Marton Zsolt váci megyéspüspök, a püspöki kar családreferense. A Magyar Kurír beszámolója.

Olvass tovább

Szent II. János Pál pápa Novo Millennio Ineunte kezdetű apostoli levelének feldolgozása

„Mindig a mában kell gondolkodni. Nem azon kell töprengeni, hogy húsz év múlva fogsz-e hinni vagy sem. Hanem, hogy ma meghalljam az Ő szavát.” – buzdította hittanosait püspök atya húsz évvel ezelőtt, 2001. augusztusi lelkigyakorlatos táborukban, ahol II. János Pál pápának abban az évben kiadott, Novo Millennio Ineunte kezdetű apostoli leveléről tartott előadássorozatot. Az egykor legépelt hét elmélkedést most részletekben tesszük közzé honlapunkon. Az első rész végén tanácsot kapunk az új tanévre is.

Olvass tovább

Ünnepi körlevéllel búcsúzik Bíró László a tábori püspökségtől – A Magyar Kurír beszámolója

„Ferenc pápa idei békevilágnapra írt üzenetének témájává tette: A gondoskodás kultúrája a béke útja. A kereszténység ölén született meg és mélyült el a személy fogalma, melynek lényege a kapcsolatok gazdagsága, hiszen a személy mindig igényt formál a közösségi életre. A honvédség intézményes keretei között szolgálók a béke útjának építői, ahol a bajtársiasság és nem az individualizmus, az egymás felé való segítőkész gondoskodás és nem a kirekesztés vezeti őket.” – részlet a körlevélből

Olvass tovább

Milyen a nagyböjt, ha komolyan csináljuk?

Éppen húsz évvel ezelőtt mondta el nagyböjti elmélkedését Bíró László egy fiatal katolikus társaság előtt, akik annak idején hétről-hétre összejöttek és közösen igyekeztek megélni az Evangéliumot. Az akkori pápa, Szent II. János Pál nagyböjti gondolatai mentén hívta fel a Csütörtöki Csoport katolikus ifjúsági közösség tagjainak figyelmét püspök atya a nagyböjt valódi mondanivalójára, amely az Evangélium legbelsőbb lényegét mutatja fel, de megélése valódi lelki erőfeszítéseket is kíván a hívőtől. Többek között ilyen szemléletes mondatokkal világítja meg mondandóját püspök atya: „A lelki erőfeszítés nem megy magától! Ha Michelangelo simogatta volna a márványtömböt, sosem lett volna belőle Pieta.”

Olvass tovább

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2020. Szeptember

Az év végi osztályozó értekezleten a tanárok csodálkozva hallották, hogy a régebben lopósnak mondott fiú magatartása „példás”. Megkérték a fiú osztályfőnökét, a tanárnőt, hogy magyarázza meg, mi történt. Először saját magamnak kellett megértenem – kezdte a tanárnő –, hogy itt nem segít a szigor, a büntetés, itt egyedül a szeretet segíthet.

Olvass tovább

A jó példa vonz!

Beszélgetés Bíró László katolikus tábori püspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi referensével.
Megjelent: Mária Rádió Magazin, 2019. augusztus

Olvass tovább

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2020. JÚLIUS

Az ember csodálatos titok. A tudomány azt igyekszik kikutatni, hogy hogyan fejlődött, alakult, változott az őssejt emberré; a „miért” kérdésre viszont a Bibliából kapunk választ. Isten a világmindenség megteremtése során elhatározta: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón, amely mozog a földön! Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!« Majd azt mondta Isten: »Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok, a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami mozog a földön, s amiben élő pára van, hogy eledelük legyen!« Úgy is lett. És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt.” (Ter 1, 26-31) A Teremtő az istenképmás ember gondjára bízta a teremetett élő és élettelen világot, hogy őrködjék minden élő élete felett, minden fölött, amit Isten alkotott, mert az nagyon jó volt. Korunkban világszerte egyre gátlástalanabbul folyik a teremtett világnak, és magának az embernek a kizsákmányolása, ez pedig az istenképmás megcsúfolása, a Teremtő Isten elleni bűn. (l. Ferenc pápa beszéde a lengyel püspöki karhoz, 2016. júl. 27)

Olvass tovább

Bíró László szentbeszéde az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontban, Trianon 100. évfordulójának előestéjén megtartott szentmisén

A Nemzeti Összetartozás napjának előestéjén, június 3-án hagyományos elsőszerdai szentmisét mutatott be Ďurčo Zoltán plébános, püspöki helynök a felvidéki, alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont szabadtéri oltáránál. A szentbeszédet telefonos közvetítésben Bíró László tábori püspök mondta.

Olvass tovább

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2020. Június

Egy idős barátom mesélte: Kisfiú voltam 1944 karácsonyán. Egy budai háromemeletes bérházban laktunk, és a közeledő front miatt épp karácsonyeste le kellett vonulnunk a ház pincéjében berendezett óvóhelyre. Vagy két tucat lakásból családok, magányosok, gyerekek és felnőttek jó hat hétre össze voltunk zárva egy nagy pincébe. Megszűnt a víz-, villany- és gázszolgáltatás, gyertya és petróleumlámpa világított. Odakint folyt a háború, potyogtak a bombák, ágyúkkal lőtték a házakat. Karanténban voltunk, semmi kapcsolatunk nem volt a külvilággal. Spontán szerveződött minden, senki nem akart „főnök” lenni, mert – ahogy én kisfiúként láttam – egy közös cél lebegett mindenki előtt: csak éljük túl! A házban működött egy vendéglő, a vendéglős felajánlotta, hogy ameddig a raktárából futja, addig biztosítja a napi háromszori étkezést mindenkinek. Majd elszámolunk, ha túléltük, mondta. Vizet a két házzal odébb lévő közfürdőből hoztak a férfiak, mikor kicsit alábbhagyott a lövöldözés. A jövőről senki nem beszélt, senki nem szervezkedett, a puszta túlélés volt az a perspektíva, ami mindent meghatározott. Gyerekként próbáltam kérdezni: mi lesz, ha vége lesz a háborúnak, hogy fogok iskolába járni, és mi van a barátaimmal. Édesanyám erre azt válaszolta: Hogy mi lesz aztán, azt csak a Jóisten tudja. Te most azért imádkozzál, hogy túléljük, és bízzál Benne. Ő itt van velünk a pincében is.

Olvass tovább