2016-ban Piliscsaba adta a helyszínt a – második – JÓ Tábornak, amelyben az előző évi hagyományokat folytatva, tíz-tizenkét család gyűlt össze és töltött együtt négy napot gyermekeivel és segítőikkel, hogy épüljenek lelkiekben, erősítsék házasságaikat és a közös programok, étkezések, kikapcsolódás közben megújítsák a régi hittanos baráti, testvéri kapcsolatokat. Mindebben idén is segítségükre volt Bíró László püspök atya, Hugyecz János gödöllői plébános és Sipos Zsolt kecskeméti lelkigondozó.
A második JÓ Tábor az Egyházközségi Nővérek piliscsabai Szent Péter Lánykollégiumában 2016. július 27-én, szerdán este – az előző évi „hagyományokat” követve – gitáros szentségimádással vette kezdetét. Másnap reggel, miután a közel harminc kisiskolás, óvodás és bölcsődés korú aprónépet átvették a gyermekvigyázók, a házaspárok Hugyecz János gödöllői plébános tábornyitó szentmiséjén vettek részt, aki ritka felkérést kapott egy hosszabb szentbeszédre, amely a feleségek számára is lelki indítást adott a naphoz; ők ugyanis a programot nyomban Sipos Zsolt lelkigondozó interaktív programjával folytatták. Ezalatt férjeik a délelőtt során János atya bevezető kiselőadását hallgatták meg, majd vele együtt kiscsoportos beszélgetés keretében járták körbe a „férfi lelkiség”, az apa-fiú kapcsolat, a felelős apaság-atyaság kérdéskörét. Szóba került „az emlékezet megtisztítása” (II. János Pál), ez esetben a „családi múlt”, a szülői (és korábbi felmenői) örökség elfogadása, feldolgozása. A mai nyugati kultúrában megfigyelhető „apanélküliség” jelensége (Ferenc pápa) mind az egyes családokra, mind az egész társadalomra – negatív – kihatással van. Apai feladat a tekintély képviselete, a szabályállítás, a döntés, az (egészséges) alá-fölérendeltség megtanítása, természetesen a felelős szeretet jegyében és eszközeivel. Fontos tudni, hogy ma a tekintélyt nem lehet elvárni, hanem meg kell érte dolgozni (elsősorban időt adni a gyermekek, a család számára).
Sipos Zsolt csütörtökön délelőtt a feleségekkel, délután a férjekkel dolgozott. A csoportmunka során tudatosították, megfogalmazták a házasságon belüli nemi szerepeket, jogos igényeket, illetve (túlzott) elvárásokat. Felidézték, mely tulajdonságok voltak vonzók a társban a kapcsolat kezdetén, illetve melyek miatt szeretik most. Pénteken délelőtt a férjek és feleségek immár együtt beszélték át a fentieket; a közös „szembesülés” őszinte percekkel, továbbgondolásra érdemes szempontokkal gazdagította a házaspárokat.
A tavalyi JÓ Tábor-hoz hasonlóan idén is színesítette a programot egy vendégelőadás: ezúttal Dr. Farkas Péter szociológus, a Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet főigazgatója tartott prezentációt „A család élteti a társadalmat” címmel. A résztvevők statisztikai adatokkal alátámasztott gondolatsort hallhattak a család helyzetéről Európában és Magyarországon, majd az Egyház vonatkozó tanításának rövid összefoglalását, a legújabb enciklikával (Amoris Laetitia) bezárólag. Végül a „családi életre nevelés” (CSÉN) jelentősége került szóba a köznevelésben. Az előadó biztatta a jelenlévő szülőket, „lobbizzanak” iskolájukban, hogy ez a választható tárgy is bekerüljön a helyi tantervbe, tanmenetbe.
Bíró László püspök két-két előadást tartott péntek délután, illetve szombat délelőtt. Az első nap elmélkedései az irgalmasság évéhez kapcsolódtak. Jézus Krisztus „az Atya irgalmasságának arca” – hangzott el az első idézet Ferenc pápától (Misericordiae Vultus). Fontos, hogy a magunk és gyermekeink számára legyen arca Istennek! Jézus azért lett emberré, hogy Istent atyának, irgalmas atyának mutassa meg; ebből fakadhat békénk, derűnk, nyugalmunk. A házasságban is biztonságot adhat: ha meg is bántom a másikat, ő „tudja, ki vagyok”. Az irgalmasság nem gyengeség, hanem erő (pl. amikor veszekedés közben nem mondom tovább a magam igazát). Az irgalom „szívbéli szeretet”. Isten átölel minket gyengeségeinkben, és ebben a szeretetben feloldódnak a korlátok.
Az irgalmasság alapvető az Egyház és a család életében is. Az Egyház boltozatát az irgalmasság oszlopai tartják. Irgalom és megbocsátás nélkül a házasság sivataggá válik. Az irgalmasság új életet fakasztó erő. Ha megbocsátok valakinek, azzal kiszabadítom. „Az irgalom az evangélium…” – és a család – „…dobogó szíve.” Az Egyház, Krisztus jegyese magáévá teszi ezt a magatartást, amellyel válogatás nélkül közelít mindenkihez. Ez nem választható, hanem választandó magatartás – Egyháznak is, házastársaknak is.
A péntek esti szentmisén püspök atya vezetésével együtt ünnepelt a tábor apraja-nagyja, a lelkigyakorlatozókat befogadó kedves nővérekkel közösen. Vacsora – és fürdetés – után lehetőség nyílt szentgyónásokra, lelki beszélgetésekre, míg a házaspárok folytatták a csütörtök este megkezdett ismerkedő beszélgetést, hiszen többen régi hittanostársak (voltak) a budapesti Csütörtöki Csoportban, illetve annak házas közösségében vagy a kecskeméti Szentcsalád Plébánia ifjúsági vagy házas csoportjában, mások viszont a JÓ Táborban találkoztak először. A közös lelki alapokon hamar kialakult egy egymásra figyelő, nyitott alkalmi közösség.
A gyerekek mindhárom este – a napközben megszokott és megkedvelt gyerekvigyázókkal, és a rövidesen szükségessé vált két korcsoportban – meséléssel, filmvetítéssel színesített „pizsamaparty-n” vettek részt, a nagyobbak sporttal, társasjátékkal folytatták, illetve fejezték be a napot.
Szombaton délelőtt püspök atya – régi szokásához híven – a világegyházból „hozott haza” értékes gondolatokat, személyes reflexióival gazdagított beszámolóval a 2015. őszi philadelphiai (USA) családkongresszusról. Az egyik előadó szerint az otthon a sebek gyógyításának a helye. Jézus arra küldi tanítványait: „hirdessétek…, gyógyítsátok…” A ma egyházának is ez a feladata, a családoknak is (mint „ekkleziolának”). Az otthon akkor otthon, ha szeretetteljes közelség és jelenlét van benne. Az örömteli család tud evangelizálni.
Püspök atya negyedik előadása az Amoris laetitia kezdetű enciklikából emelt ki gondolatokat. Ezt a buzdítást Jézus „baráti lelkülete” járja át. Voltaképp egy elmélkedés, amely egy látásmódot akar átadni. Már II. János Pál megfogalmazta, hogy a család nemcsak tárgya, hanem cselekvő alanya is az evangelizációnak, most Ferenc pápa felszólít: vonjuk be a családot a családok evangelizációjába! Megújuló szemléletet javasol az egyház és a gyermeknevelő szülő számára: a gyorsan változó és „töredező” világban a régi „kazuisztikus” nevelés, dogmatikus tanítás helyett úgy kell megtanítani a világot/a gyermeket, hogy szabadságával helyesen éljen, hogy közben megőrizzük az értékeket. A különböző válságjelenségek gyökere az individualizmus és önzés. A kereszténység ennek alapvetően ellentéte. A házasságban is ez a fő kihívás: legyőzni az önzést. Az elhaló búzaszem hoz termést. A házassági spiritualitás: úton levés egymás felé, amelybe bevonjuk Istent is.
Míg a péntek esti szentmise a gyerekekkel közös ünneplésre, addig a szombat délelőtti mise a csendes elmélyülésre adott lehetőséget. Ebéd után a családok köszönetet mondtak a lelkiismeretes és „profi” munkát végző gyerekvigyázóknak és segítőknek, akik nélkül a tábor nem valósulhatott volna meg ebben a formában. Így viszont a szülők nyugodtan – és a házaspárok együtt – vehettek részt az előadásokon, csoportmunkákon.
A mintegy három napos sűrű programot követően a szombat délután a közös pihenés, strandolás ideje volt – a dorogi tónál –, este a felnőttek beszélgetés keretében értékelték ki a tábort. Vasárnap délelőtt idén kényelmesebben jutott idő az összepakolásra, majd a záróebéd előtt a családok a piliscsabai plébániatemplomban vettek részt vasárnapi szentmisén.
A 2016. évi „JÓ Tábor” a Keresztény Demokrata Fórum egyesület társszervezésében, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkársága támogatásával valósult meg.
