A vendég személye nem véletlen, hiszen Bíró László idén ünnepli pappá szentelésének 50., püspökké szentelésének 30., valamint tábori püspöki beiktatásának 15. évfordulóját.

– Püspökként nehéz beszélni a saját hitéről, vagy ez a világ legegyszerűbb dolga, hiszen az a hivatásából adódik?

– Egyrészt nehéz magáról beszélnie az embernek, mert önmagát ismeri is, meg nem is, másrészt a külső szemlélő jobban meg tud ítélni. De azt gondolom, hogy nem nehezebb a hitről beszélni, mint bármi másról.

– Mikor tudatosult először Önben az, hogy létezik az Isten?

– Én azt gondolom, hogy már óvodáskorban. A Rákosi-rendszerben jártam óvodába, akkor már az óvodástársaink között is volt mindenféle gyerek, így „magabiztos ateisták” is. Magamra gondolva nem is úgy fogalmaznék, hogy mikor tudatosult, hiszen ez olyan volt, mint a lélegzetvétel, a lefekvés és felkelés, az étkezés: ez hozzátartozott az életemhez. Emlékszem, hogy kisiskolás korunkban jöttünk hazafelé, és valamelyik osztálytársam nekem szegezett egy erre vonatkozó kérdést, amire nem tudtam válaszolni. De akkor is bennem volt az a biztonság, a tekintélytiszteletnek a gyümölcse, hogyha én nem is tudok rá válaszolni, a tisztelendő bácsi biztosan tudná rá a választ. Szóval sohasem kételkedtem benne.

Hadd meséljek el egy személyes élményt…

További részletek és fotók a Magyar Kurír oldalán.

A beszélgetés meghallgatható a Spotify-on, a kék ikonra kattintva.