Év: 2024

Egykori budapesti házas hittanosai keresték fel egy hétvégére Bíró Lászlót, hogy meghallgassák Dienes Valéria írásai alapján mondott elmélkedéseit az imádságról, és részt vegyenek szentmiséin, szentgyónásokat végezzenek. Lelki beszélgetésekre is maradt idő, egyénileg vagy házaspárként. Az egyik résztvevő előadásokról készített összefoglalóját közöljük honlapunkon, valamint néhány fotót, köszönettel.

Amikor imádkozunk, életünk legfontosabb mozzanatánál vagyunk: annál időzünk, akitől a létünk forrásozik, és ahova a létünk egyszer torkollik. Ne engedjük, ne hagyjuk el! – buzdította a megjelenteket Bíró László az évente megtartott medina-szőlőhegyi szentmisén. A Tolna vármegyei hírportál tudósítását ajánljuk.

Az október 17–19. között rendezett 29. családkongresszusnak ismét Máriabesnyő, a Váci Egyházmegye lelkigyakorlatos központja adta a helyszínét. Középpontban idén az időspasztoráció állt. Az első nap előadásaiba hallgathattunk bele.

Pálos lelki családjával és az általa alapított és vezetett pécsi közösségekkel együtt ünnepelt aranymisét Bíró László szeptember 14-én. A Magyar Pálos Rend honlapján dr. Borbás Géza beszámolóját ajánljuk.

A pécsiekért végzett áldozatos és önfeláldozó munkájáért és az élethosszig tartó közösségépítő tevékenységének elismeréseként Pro Communitate díjat adományoztak Bíró László nyugalmazott tábori püspök részére. A Pécs város napi ünnepségsorozat részeként szeptember 1-jén a Kodály Központ koncerttermében megtartott ünnepi közgyűlésen adta át az elismeréseket Péterffy Attila polgármester. A Pécsi Egyházmegye összefoglalóját idézzük.

Szeptember 1-jén a Lyceum templomban Bíró László püspök rövid köszöntőjében azt kérte, adja Isten, hogy ez az istentisztelet gyökeret verve fennmaradjon, a jövőben is mindig része legyen a város napja megünneplésnek, és segítsen abban, hogy Pécs múltjának tiszteletéből jövő szülessen. Később, zárszavában a közösségről beszélt a katolikus teológia tanításából merítve. Isten a Szeretet, közösség. Nem tulajdonsága, hanem a lényege ez: Atya, Fiú és Szentlélek egysége, melynek közössége a szentháromságos szeretetből fakad. Isten képmására mi is erre a közösségiségre vagyunk hivatva, e város ünnepe is erről szól. Álljunk egymás mellé, hiszen ez minden közösség lényege – fogalmazta meg. A házigazda pálos rend vezetője mellett jelen volt görögkatolikus parókus, református és evangélikus lelkész, továbbá számos világi vezető.

Koncelebrált hálaadó szentmisét mutatott be Bíró László, akit ötven éve szenteltek pappá, harminc éve püspökké, és tizenöt éve lett tábori ordinárius. Homíliájában kifejtette: Nagyboldogasszony napja a remény, az élet ünnepe, rámutat arra az evangéliumban, hogy melyik úton juthatunk el mi is az örök otthonba, a Szűzanya társaságába. Jövőre szentév lesz, a remény éve – emlékeztetett a püspök, aki a gonosz jelenlétére is felhívta a figyelmet aktuális európai társadalmi folyamatokra utalva, másrészt felidézte XVI. Benedek pápa tanítását: vigyázzunk, nehogy dualisták legyünk, ne értékeljük túl a köztünk lévő sötét erők szerepét. A rossz sohasem lehet erősebb Istennél. Ismerjük a történelemből a félelmetes diktátorok sorsát, akik végül mind elbuknak.

Püspök atya homíliájában három kapcsolódási pontot is említett Mária és a papság között.

A „hazatérés” fogalma határozta meg az előesti szentmisét, amelyet első kápláni szolgálati helyén, a mágocsi plébánia fíliáján ünnepelt püspök atya a helyi és környékbeli hívekkel, valamint a településen nyaraló egykori egyetemista hittanosai, a Csütörtöki Csoport (CsüCsop) tíz családjával, köztük két, ezüstlakodalmát ünneplő házaspárral. Nagyboldogasszony vigíliájának olvasmánya arra emlékeztet, hogy a frigyláda, amikor Jeruzsálembe vitték, a helyére került, ugyanígy a Szűzanya is a „helyére került”. Aki az élet Szerzőjét szülte, ott van az élet Szerzője mellett. Hazatért.

A pápai nuncius, Erdő Péter bíboros és számos magyar püspök koncelebrált a pécsi dómban június 29-én. Számos tisztelője, barátja köszöntötte a jubilánst, aki a székesegyház „népoltárának” szimbolikájára utalva fogalmazta meg, hogy a „nagykarú Krisztus” mindenkit átölel. „Bármely életállapotban vagyunk, házas, szerzetes, pap és a papi hierarchiában akárhol helyezkedünk el, mindig ez a tág ölelésű Krisztus a hivatásunk. Az ő követői lettünk, ki-ki a maga állapota szerint van meghívva”.