Szeretett Olvasóim!
Éppen a mai nappal kezdem nyolcadik hetemet a kórházban. A lábamat műtötték.
Ez a sajátos helyzet tisztulással ajándékozta meg az embert. Amikor lidércként lebegett előttem, hogy esetleg levágják lábamat, egy biztos reményem volt: az emberrel semmi más nem történik, csak Isten akarata. Isten akarata pedig nem ellenség. Ugyanezen tájt olvastam Lisieux-i Szent Teréz gondolatát, miszerint Isten atyánk és anyánk. Ő abban látja örömét, hogy térdére ülünk, és odahajolunk szívéhez.
Az új év küszöbén nem is lehetne szebb programunk, mint hogy Isten atyánk ölébe üljünk, szívére hajtsuk fejünket, és nagy bizalom töltsön el bennünket.
Most, amikor befejeződik a család éve, azért ne fejeződjön be a családon belüli egymásra figyelés, ahogy Szent Pál mondja: előzzétek meg egymást a szeretetben!
Ugyanakkor egyre intenzívebben készülünk az eucharisztikus világkongresszusra. A velünk lévő Isten legyen kísérőnk mindennapjainkban!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott új évet.
Testvéri köszöntéssel:
László püspök
(Harkány, 2018. december 30. – a Szent Család ünnepén)
