„Merjünk Istenre hagyatkozni a ránk váró új esztendőben!” – biztat püspök atya üzenetében, amelyet a hévízi rehabilitációs intézetből küldött.
Tisztelt Olvasóim,
nagy öröm számomra, hogy a népi bölcsesség ellenkezőjét tapasztalhatom meg hosszú betegségemben. A népi bölcsesség szerint: „A kidőlt keresztfának senki sem emel süveget.”
Sok örömem van abban, hogy a szeretet rácáfol erre az ősi tapasztalatra. Sok-sok figyelmességet, szeretetet kapok elesettségemben is. Köszönöm az imádságokat, a bátorító érdeklődéseket. A napokban egy betegtársam járt nálam, aki panaszolta, senki se köszönti, senki se hívja föl. Az igazi fáradság nem az, ha keresnek, hívnak, érdeklődnek, hanem az ellenkezője, amikor valaki ennek a hiányát tapasztalja meg.
Nagy öröm számomra itt a rehabilitációs intézetben, hogy naponta misézhetek, sőt, házasságokat rendezhettem, keresztelhettem, bérmálhattam. Ebben a zárt intézményben a magyar társadalommal szemtől szembe találkozhatok, nem kívülről, hanem közelről, sorstársként.
A napi szentmise olyan számomra, mint abroncs a hordón, lelkileg-szellemileg összeszed, megajándékoz engem az emberi közelséggel.
Ismerjük mindannyian az újévi „BÚÉK” keresztény átiratát: „Bízd újra életed Krisztusra!” Nagy élmény számomra, hogy megélhetem kiszolgáltatottságomban az Isten iránti bizalom erősítő jelenlétét. Egy ötvenes években keletkezett elmélkedés sorai élnek bennem: amikor a háború alatt tudták a pestiek, hogy a Duna-hidak alatt aknák rejtőznek, nehéz volt bízni a hidakban. Az Isten-kapcsolatunk nem aláaknázott terület, merjünk Istenre hagyatkozni a ránk váró új esztendőben, minden politikai-társadalmi bizonytalanság ellenére.
Így köszönöm érdeklődésüket, velem-létüket,
imádsággal és testvéri köszöntéssel:
Bíró László püspök
Kép forrása : http://kepeslapmuzeum.hobbipark.hu/tag/erzsebet-hid/
