„Az Isten népéért végzett (…) szolgálatban II. János Pál volt a család pápája. Ő maga mondta egy alkalommal: azt szeretné, hogy a család pápájaként emlékezzenek rá.” Ferenc pápa fogalmazott így 2014. április 27-én, elődje szentté avatásakor. Karol Wojtyłának beteljesedett ez a vágya, valóban a családok nagy pápájaként él a történelmi emlékezetben.

Nagy hála él a szívemben, amiért a Jóisten megadta, hogy II. János Pál pápai szolgálatának tisztánlátásával és céltudatosságával átölelte az én fiatalkori papi és püspöki életem nagy részét. Sokat kaptam tőle, és ezt nagyon köszönöm. Nemcsak személy szerint nekem adott egészen egyértelműen hatalmas lendületet, hanem magának a családpasztorációnak is.

Cselekvő részese voltam annak, ami ezen a területen született hazánkban, ám ennek a cikknek a megírására készülve mégis meglepett, mennyi mindent tett II. János Pál pápa, és milyen tudatosan építkezett a családpasztoráció terén.

A családokról szóló tanításának ezzel együtt számos előzménye van a közelmúlt egyháztörténelmében. Elegendő, ha megemlítjük három pápa három dokumentumát. XIII. Leó az Arcanum divinae sapientiae kezdetű enciklikájában (1880) összefoglalta a házasság szentségének isteni eredetét, s ezzel állást foglalt az úgynevezett naturalistákkal szemben, akik a házasságot pusztán emberi alkotásnak, a történelem termékének, véletlenszerű fejlődés eredményének tekintették. XI. Piusz Casti connubii kezdetű enciklikája (1930) alapvetően Szent Ágoston tanítását idézte fel; a keresztény házasság isteni eredetéről szólt, amit Krisztus szentségi rangra emelt. VI. Pál Humanae vitae kezdetű enciklikája (1968) pedig szinte költői szárnyalással beszélt a hitvesi szerelemről, és megismételte az Egyház születésszabályozásról szóló tanítását.

II. János Pál családokról szóló tanításának egy másik gyökérszála, amelyet szintén meg kell említeni, a szülői ház és a plébániatemplom. A pápa édesapja, Karol Wojtyła az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének katonatisztje, édesanyja, Emilia Kaczorowska tanítónő volt. A Lengyel Püspöki Konferencia a 2019. októberi ülésének keretében kezdeményezte a szülők boldoggá avatásának egyházmegyei szintű elindítását. Ezt egyrészt azzal indokolták, hogy a házaspár hiteles mintát jelent a modern családok számára, másrészt pedig azzal, hogy spiritualitásának alakulását II. János Pál éppen szülei példájának köszönheti.

A családi háttér annak ellenére is meghatározó volt számára, hogy szülők nélkül kellett átvergődnie ifjúkorát: kilencévesen ugyanis elveszítette az édesanyját, és 21 éves volt, amikor édesapja is meghalt.

A családok pápája kevesebb mint egy évvel a pápává választása után meghökkentő katekézissorozatba kezdett az emberről, aki férfi és nő. 1979. szeptember 5-től 1984. november 28-ig 121, mély teológiai tartalommal bíró beszéde hangzott el a szerdai általános kihallgatásokon az emberről, az emberi testről, a férfi és a nő kapcsolatáról. II. János Pál katekéziseinek célja a szexualitás gyógyítása volt. Ezekből a meglehetősen elvont tanításokból bontakozik ki a test teológiája, amelyet különböző mozgalmak népszerűsítenek mind a mai napig, hazánkban is. Néhány elvet emelek ki ezek közül, csupán dióhéjban:

A test láthatóvá teszi Isten szeretetét, hogy az ember miképpen képmása Istennek. Isten nem magányos: személyek közössége a Szentháromság egységében. Az ember Isten képmása, és nem csak értelmünkkel és szabad akaratunkkal hasonlítunk hozzá, hanem sokkal inkább a kapcsolatainkban.

Személyek közösségévé Isten önmaga ajándékozása által válik. Az ember is önmaga elajándékozásával teljesedhet ki.

Testünk fontos része emberi létünknek, nem csupán a gyönyör tárgya. Az ember teste egységben van a személyével.

A testi egység a lelki összetartozás kifejezése a személyek egyesülésében.

II. János Pál elszakadt a hagyományos hellén gondolkodástól. Számára a test nem a lélek börtöne, hanem a lélek kifejeződése, a szexualitás ezért leválaszthatatlan a személyről. Az ember nem képes másképpen megélni a szexualitását, csak önmaga önátadásával – tanította a pápa.

Nagyon korai lépése volt az is, hogy 1980-ban püspöki szinódust hívott össze A keresztény család szerepe a modern világban témában. A tanácskozás két dokumentum formájában kézzelfogható nyomot is hagyott. A Családok Pápai Tanácsára (ezt a vatikáni intézményt a pápa meg is újította) Családjogi Charta megalkotását bízták rá, ami még ugyanabban az évben meg is jelent. A dokumentum alapvető elvei a következők: a család létrehozásához és fejlődéséhez való jog; az élet elfogadásához és a gyermek neveléséhez való jog; a hithez és a hit elmélyítéséhez való jog. II. János Pál pápa azt remélte, hogy a charta inspirációt adhat a jogászoknak és a törvényhozóknak is (Christifideles laici, 40.), ám mivel a természetjogra hivatkozik, sajnos nagyon sok politikus csupán vallási és felekezeti szövegként könyvelte el.

A pápa egy másik dokumentuma a Familiaris consortio című apostoli buzdítás volt, amely 1981-ben látott napvilágot. Ezt kimondottan a családoknak szánta a Szentatya. A dokumentum Isten tervéből kiindulva vizsgálja az embert a házasság és a család összefüggésében. Tanítást ad az új élet ajándékozásáról, amely által a házastársak túllépnek önmagukon. Szülői szeretetükkel új felelősséget kapnak, és képessé válnak arra, hogy láthatóvá tegyék gyermekeik számára Isten szeretetét. Szíve minden érzékenységével szól a pápa azokhoz a házaspárokhoz, akiknek nem születhetett gyermekük: számukra lehetőség nyílik rászoruló gyermekek segítésére és különböző szolgálatokra. Ugyanilyen együttérzéssel szól a Szentatya azokról is, akiknek az életében nem teljesedhetett be Krisztus szeretete, hiszen elváltak. A pápa hangsúlyozza: ők továbbra is az Egyház tagjai maradtak.

A dokumentum főbb tételei a következők:

Isten a szeretet. Az embert a maga képére teremtette, így az ember a szeretetben, önmaga elajándékozásában képes kiteljesedni.

A család az Egyház misztériumának eleven képe, ahogy a későbbi pápák tanítják: a szentháromságos Isten ikonja.

A család feladata azonos az Egyházéval: befogadni és továbbadni Isten szeretetét. Erre utal a családegyház megjelölés is. Amikor a család megéli családegyházi valóságát, az egész Egyház életét bontakoztatja ki. Ezáltal válik a családegyház az Egyházat építő sejtté, amely sugározza az isten- és az emberszeretetet.

A szent pápa ezenkívül 1994-ben levelet írt a családokhoz, amelynek alapgondolata szerint az ember az egyetlen lény, akit Isten önmagáért teremtett. Ugyanakkor az ember akkor talál magára, ha elajándékozza önmagát, ha az „én és te”-ből „mi” válik. II. János Pál idézi VI. Pál pápa tanítását a szeretet civilizációjáról, amelynek középpontja a család. Felhívja a figyelmünket arra is, hogy a Tiszteld atyádat és anyádat! parancsa nemcsak a gyermeknek szól, hanem a szülők felé is hangzik: a szülő úgy viszonyuljon gyermekéhez, hogy tiszteletet ébresszen önmaga iránt.

Már pápai programját megfogalmazó első írásában, a Redemptor hominis enciklikában (1979) is a személy áll II. János Pál tanításának középpontjában, a II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű dogmatikus konstitúciója nyomán. A pápa hangsúlyozza a keresztények alapvető egyetemes papságát, személyes felelősségét, küldetését, méltóságát az Egyházban. Ez az egyetemes papság valósul meg a házasságban, a gyermekek nevelésében is. Így fogalmaz: „A család az apostolkodás iskolája és gyakorlótere” (Lumen gentium, 34–35). Szóba kerül a család témája a Catechesi tradendae (1979) kezdetű apostoli buzdításában is, a Christifideles laiciban (1988) pedig arról ír, hogy a teremtő Isten a férfit az asszonyra bízta, mivel sajátos érzékenysége van az emberi értékek iránt. Fájdalommal állapítja meg, hogy a férfi sokszor kimarad az utódok hitre neveléséből, pedig a házastársak ketten együtt kapnak kegyelmet az emberi és a vallási értékek továbbadására. A Nők IV. Világkonferenciája alkalmából született Levél a nőknek (1995) a Szentírás tanításán keresztül fogalmazza meg a nő méltóságát.

Férfi és nő a teremtés által ugyanazt a felelősséget kapták, és ez a közös felelősség is az egység erősítésére hivatott – tanítja a lengyel pápa.

Az Evangelium vitae kezdetű enciklika (1995) pedig az emberi személy méltóságára hívja fel a figyelmet, amely meghaladja a földi élet határait. A pápa ugyanakkor arról is ír, hogy napjainkban az emberi élet értéke fenyegetett, különösen a születés előtt és elaggott életkorban.

II. János Pál pápasága még egy nagy ajándékkal szolgált a családok számára, ez pedig a családok világtalálkozója. 1994-ben az egyházfő azzal csatlakozott az ENSZ által meghirdetett családok évéhez, hogy megrendezte a családok első világtalálkozóját. Ennek az összesen kilencszer megtartott eseménynek az elemei az imádság, a tanítás, a tanúságtétel és az ünneplés. II. János Pál számára a család ajándék, evangélium, nem teher. A családot nem temetjük, hanem ünnepeljük, erről szólnak a világtalálkozók. II. János Pál pápa idején négy találkozó jött létre: 1994-ben Róma (A család a szeretet civilizációjában); 1997-ben Rio de Janeiro (A család: ajándék és elkötelezettség, az emberiség reménye); 2000-ben ismét Róma (A gyermek, a család és a társadalom tavasza), 2003-ban pedig Manila (A keresztény család mint a harmadik évezred örömhíre) volt az esemény helyszíne. A Magyar Katolikus Egyház kisebb-nagyobb létszámú delegációkkal eddig valamennyi világtalálkozón részt vett. A találkozók előtt minden alkalommal kiadtuk az előkészítő katekéziseket, amelyek segítették családjaink elmélyülését az egyes világtalálkozók témáiban. Tulajdonképpen a családtalálkozók elmélyítése volt az országos és egyházmegyei szintű találkozóink alapvető témája.

A magyar Egyház időben érzékelte II. János Pál pápa családok iránti nyitottságát. Még Ács István néhai egri segédpüspök irányításával kezdődött el az egyházmegyei családreferensek hálózatának kiépítése, amit évek munkájával tovább mélyítettünk. Hogy a különböző pápai dokumentumok és világtalálkozók üzenete eljusson a magyar Egyházhoz, különböző fórumokat szerveztük: a máriabesnyői családkongresszusokat, az évenkénti családreferensi találkozókat, az évente kétszer megtartott családpasztorációs papi találkozókat, emellett pedig kiadványokat jelentettünk meg. Külön kiemelném a püspöki kar 1999-es A boldogabb családokért! című körlevelét és a 2000-ben kiadott Az emberi élet: érték és ajándék című körlevelet.

A találkozókon szinte közhellyé vált II. János Pál pápa üzenete: a család evangelizált és evangelizáló közösség.

Egyházközségeinkben egyre inkább ébred a felelősség a család evangelizációja iránt, ebben a feladatban oroszlánrészt vállalnak a különböző lelkiségi mozgalmak és a családreferensi hálózat.

Adja Isten, hogy amit II. János Pál, a családok pápája elindított, annak folytatása legyen hazánkban is, ahogyan a világegyházban továbbvezettek bennünket elődjük útján XVI. Benedek és Ferenc pápa, s így hazánkban se szűnjön meg a család evangelizációja!

Bíró László tábori püspök,
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
családpasztorációért felelős tagja