Kisgyerekes házaspárok számára tartottak lelkigyakorlatos tábort augusztus 5–9-ig Esztergomban, a ferences kollégiumban. A „JÓ Tábor” elnevezés egyrészt az együttlét alapkérdéseire utalt: hogyan lehetek egyszerre jó házastárs, jó szülő, jó szakember, jó (közösségi) vezető, jó Krisztus-tanítvány, jó ember? Másrészt a lelkigyakorlat egyik napjára esett Urunk színeváltozása ünnepe, Péter apostol emlékezetes Tábor-hegyi mondatával: „Urunk, jó nekünk itt lenni”! – amely érzést a JÓ Tábor résztvevői is megélhettek Jézus és az alkalmi közösség jelenlétében. A tábort Szécsi Árpád álmodta és szervezte meg a kecskeméti Parázs Pasztorális Központ munkatársainak közreműködésével. Az elmélkedéseket Bíró László püspök, illetve Hugyecz János gödöllői plébános vezette.

Bíró László püspök atya a pápai megnyilatkozások (enciklikák és katekézisek) alapján fejtette ki, hogyan irányul a házasfelek egymás iránti szeretete Istenre. Hiszen a múltba tekintve láthatjuk, hogy Isten ott áll házasságunk kezdeténél, ő teszi lehetővé, hogy az öröm emberei legyünk, és prófétai jellé váljunk a világban. Jó volt felfedezni, hogy a hívő lét és a házas lét milyen szoros összefüggéseket hordoz: ahogy a hit Isten kegyelmi ajándéka, úgy a házasság megújulásához sem elég erősebben szeretni a másikat, hanem észre kell vennünk párunk szeretetét, ami alapvetően már abban megnyilvánult, hogy a házasságkötéssel saját életét, önmagát adta értünk, mint Isten a megtestesülésben. Mindkét esetben az hordozza a megújulás lehetőségét, ha felismerjük a felénk áradó szeretetet, és szeretnénk válasz lenni rá.

A lelkigyakorlat érdekessége volt, hogy püspök atya külön a férjek és feleségek számára is tartott egy-egy elmélkedést.

Hugyecz János atya előadása rávilágított, hogy bár sokszor hátrányos helyzetben érezzük magunkat keresztényként, ugyanakkor sokszorosan előnyös helyzetűek vagyunk, részint a házassággal kapott szentségi kegyelem gyümölcsözővé tételével, amelynek feltétele az imaélet, részint a nehézségeket is jobban viseljük, ha felismerjük, hogy Isten a „fővállalkozó”, mi csak az alvállalkozói vagyunk. Ez felszabadít attól, hogy elviselhetetlen terheket akarjunk vállunkra venni, és szabaddá tesz arra, hogy képességeinket mások javára fordítsuk, szenvedéseinknek pedig értelmet ad.

Az elmélkedéseket műhelymunka egészítette ki: a Parázs Pasztorális Központ munkatársai, Hortobágyi Tibor és Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes, valamint Sipos Zsolt kecskeméti lelkigondozó vezették az önismereti ihletésű foglalkozásokat. Különösen emlékezetes volt a részt vevő házaspárok megismerkedésének történeteiben felfedezni a Gondviselés jelenlétét.

Az elmélyülést tartalmas programok tarkították, amelyek közül kiemelkedett a csütörtök esti beszélgetés Lezsák Sándorral. Az Országgyűlés alelnöke a saját élettörténetén keresztül mutatott példát a társadalmi felelősség vállalására.

Amíg a szülők a házasságuk megfényesítésével foglalkoztak, az óvodás- és iskoláskorú gyermekekkel pedagógusok és talpraesett, felkészült fiatalok foglalkoztak, akik az esti programok alatt is felügyeltek az aprónépre. A táborzáró „színes estre” pedig énekekkel, verssel készültek a gyerekek, Ábel István vezetésével. Ő fogta össze a szentmisék alatt zenei szolgálatot ellátó alkalmi együttest is.

A tizenegy részt vevő házaspár a gyerekekkel és segítőkkel együtt 50-60 fős tábort alkotott. Reményeink szerint a JÓ Tábor nem egyszeri alkalom, hanem kezdete egy évente ismétlődő lehetőségnek.

Lőrincz Tamás
Fotó: Markó Máté

Megjelent az Új Ember katolikus hetilap 2015. szeptember 6-i számában