Öt éves honlapunk jubileumára küldött köszöntőjében püspök atya tartalmas találkozásokat kíván, arra biztat, hogy embertársainkat meglátogatva mi is Jézust hordozzuk, mint Mária. Értékhordozóként tegyünk tanúságot a házasság, a család, a gyermekvállalás fontosságáról, és álljunk egymás mellett ebben a küldetésben. A honvédség hévízi rehabilitációs intézetében megfogalmazott gondolatait, szerkesztve, az alábbiakban közöljük.

Ma ünnepeljük Sarlós Boldogasszonyt, valamikori aratásünnepet, a betakarítás ünnepét. Sok mindenen elgondolkozhatunk. Egy ember, Mária elindul idős rokonához, Erzsébethez, aki így köszönti: „Hogyan lehetséges az, hogy az én Uramnak anyja eljöjjön hozzám?”. Ez a köszöntési mód, ez a kérdés magában hord egy több száz évvel korábbi fölkiáltást: „Hogyan lehetséges az, hogy az Úr ládája, a Frigyláda eljöjjön hozzám?” – mondta az egyik ószövetségi király. A mai ünnepen a Szűzanya úgy jelenik meg, mint frigyláda. Egy újszövetségi fogalmat használva, mint szentségmutató, monstrancia. Egy ember elindul a másikhoz, nem tartalom, nem érték nélkül. Erzsébettel nem az időjárásról beszél, nem a korunkat szidja, hanem tartalmat közvetítenek egymásnak. Erzsébetet eltölti a Szentlélek, a gyermek fölujjong a szíve alatt, és Mária Magnificatot kezd énekelni. Egy ember, aki a másik ember felé tartalmat visz, mély tartalmat. Viszi az Isten Fiát, van mit mondaniuk egymásnak. Nem üres találkozás az ő találkozásuk, hanem valóságos. Sokféle találkozás van, sok üres, kongó találkozás is, ám lehetséges olyan, amit Mária képvisel, aki frigyládaként, szentségmutatóként indul a másik emberhez. Ilyen találkozásokra törekedjünk!

Szép ez az ünnep, mély üzeneteket hordoz. Szentlélekbe burkolózva négy ember találkozik: találkozik két várandós édes anya és találkozik két magzat. Ma sokat halljuk hirdetésekben: első a család, első a gyermek. Az üzenet igazsága mögött emlékezzünk arra a mély valóságra is: a család kiindulópontja és célpontja a házasság. Jövőnk annyi lehet, amennyi egészséges házasság, család van. Fontos, hogy valóban az élet védelmezői, a család őrzői legyünk. Jövőnk annyi van, amennyire nyitottak tudunk lenni az életre.

A ma ünnepelt találkozás szereplője két édesanya, akik megalázottak voltak; az egyik öreg, a másik fiatal. Az idősebb, Erzsébet mennyi pletykát hallhatott, miért nincs neki gyermeke. A fiatalnak pedig azért kellett szorongania, hogy vajon József el tudja-e fogadni majd a gyermeket, akit nem tőle, hanem a Szentlélektől vár. Mégis: mind a ketten örülnek az életnek. Mennyivel másabbak vagyunk mi a XXI. században: sokszor teher az élet, és nem öröm. A Jóisten adja, hogy ne ilyen legyen a szemléletünk, az életvitelünk, hanem tudjunk értékhordozók lenni egy szekuláris, értéket, gyökeret veszítő világban.

A Jóisten adja, hogy tudjunk jövőbe mutatóan gondolkodni, bátorítóan állni egymás mellett, ahogyan Erzsébet és Mária szinte egymással versengve magasztalják az Urat. Ezt kívánom minden kedves olvasónak, amikor a honlapunk jubilál.

Kép: Mariotto Albertinelli – Vizitáció (1503); Uffizi Képtár, Firenze