A Veled és Érted jubileumi honlap – előzetes terveinknek megfelelően – július 2-án átalakul, újraindul Bíró László püspök atya családpasztorációs oldalaként. Ezt megelőző utolsó tartalomként a püspök atya által (megalakulásától, azaz 1995-től kezdve) lelkivezetett budapesti katolikus ifjúsági közösség, a Csütörtöki Csoport tagjainak beszámolóit tesszük közé a honlapon. A megosztások – további fényképekkel illusztrálva – a CsüCsop blogoldalán is megtekinthetők.

Az idei tavasz egy nagyon szép kettős ünnepet hozott el közösségünkbe: éppen 20 éve történt, hogy Bíró László püspök atyát, lelki vezetőnket, püspökké szentelték a Kecskeméti Nagytemplomban, és 40 éve, hogy Szekszárdon a papság kötelékébe fogadta az Egyház. Ebből a jeles alkalomból a Csücsop is szerette volna felköszönteni őt (és ami késik, nem múlik 😉 az egyik csütörtöki alkalmunk során, de még a szervezés elején tartottunk, amikor egy váratlan meghívást kaptunk…

Szele Tomi és Szécsi Árpi ős-csücsoposok Kecskeméten elkezdtek szervezni egy jubileumi szentmisét. Közben arra gondoltak, végigtekintik Püspök atya életét, és megpróbálnak meghívni minden közösséget, aki vele kapcsolatban állt – természetesen a legnagyobb titokban -, hogy közösen ünnepeljünk május 3-án. Így kerestek meg minket is, és mi nagy örömmel kapcsolódtunk be az előkészületekbe. Kecskeméten aztán a mindenkori csücsoposok – a páros- és házashittannal kiegészülve – az egyik legnagyobb küldöttséget adták, de még így is csak egy csepp voltunk a Püspök atyával ünneplő sokaságban.

Hutvágner Gábor

Wacha Gábor

Mi, zenészek negyed nyolckor indultunk Püspök atya ünnepi szentmiséjére. Bepakolva Bálint kocsijába a hangszereket és magunkat elindultunk négyen (Anna, Bálint, Peti, én) Kecskemét felé.
A viszonylag korai kelésnek köszönhetően meglehetősen emelkedett hangulatban és a tervezettnél fél órával korábban érkeztünk a nagytemplomhoz. A hangulat szolidabb irányába terelésének érdekében egy-egy elfogyasztott kávé volt segítségünkre.

Egy rövid próba után – ahol megismerkedhettünk a helyi zenész csoporttal illetve néhány új miseénekkel (többek közt az erre az alkalomra íródott, egyesek szerint slágergyanús „modern litániával”) – elkezdődött a hálaadó szentmise.

Számomra – mivel Püspök atyát még kevésbé ismerem – meglepő és örömteli élmény volt, hogy mennyien és mennyi féle közösségből, csoportból gyűltünk össze hogy hálát adjunk. Örültem annak is, hogy közösségünkből is sokan megjelentünk.

Ami megérintett, az az egyetemes könyörgések sokszínűsége. Itt is az látszott számomra, hogy mennyi közösség, mennyi ember adhat hálát Püspök atya munkásságának. És megfogott Püspök atya „mesterének” visszaemlékezése, a Püspök atyát a papi hivatás felé elindító szavainak története.

Sajnos a szentmise után el kellett jönnöm haza, nem tudtam tovább maradni. De – míg Kecskemét utcáin sétáltam a vasútállomás felé – elgondolkodtam (mint ahogy az egyik szentmiseének is mondta) a jelmondaton: „Veled és Érted”. Tulajdonképpen egyszerű mondat, de mély értelemmel. Mert tényleg ez a lényeg. Istennel együtt dolgozni az Ő munkáján. Mert ennek van igazán értelme. És számomra jó volt, hogy erre az egyszerű, szinte nyilvánvaló dologra rámutattak. Mert az egyszerű dolgokat könnyen el lehet felejteni.

Sváb Anikó

„Rendelkezésre állok”. Ez a címe az egyik Püspök atyáról szóló könyvnek. A cím relevánsságát mi sem támaszthatná alá jobban, minthogy május 3.-án 10 órakor egy teltházas kecskeméti nagytemplom fogadta őt, nem kis meglepetésére. Vagy 5-ször sorolták fel a nap folyamán, mégsem bírtam megjegyezni, hány helyről, közösségből, szervezetből jöttek össze az emberek, hogy együtt ünnepeljük ezt a kettősen is kerek évfordulót, és hálát adjunk Istennek, amiért Püspök atya ennyi éve, és ennyi helyen áll vagy állt az Ő szolgálatában.

Szécsi Árpád, a Csücsop egyik alapító tagja (és az esemény egyik főszervezője) megfogalmazta, hogy ugyan nem ismerte személyesen a jelenlegi kistanácsot, mégis olyan volt, mintha „otthon lenne”, amikor velük egyeztetett a program részleteiről. Tudtam, miről beszél, mert nekem is volt már szerencsém megtapasztalni (egy kicsit kisebb léptékben) ezt a generációkat összekötő bizalmat, és közös látást, amely Püspök atya működésének nyomában jár. Úgy gondolom, hogy talán ez a legerősebb tanúságtétele annak, hogy valóban „felülről építkező” közösség vagyunk.

Hogy visszatérjek az első mondathoz, Püspök atyát még ez a rendhagyó alkalom sem tartotta vissza, hogy eleget tegyen szolgálatainak: éppen hogy véget ért a közös beszélgetés, már szólította is a következő kötelesség: kecskeméti nagytemplom, csücsopos esküvő…

Laza Dominika

Szeretem, ha többen utazunk le valahová mi, csücsoposok. Zakatol a vonat, szól a Chicken Mix vagy csak Attila tart kiselőadást; összesomolygások, kuncogások és röhögések teszik egyértelművé a többi utazó számára, hogy jobb, ha elkerülik ezt a környéket, mert itt bizony egy hangos, fiatal baráti társaság ült össze.

Május 3-án, a Püspök atya jubileumára induló tizenöt-húszfős társaság – a fent írtak fényében -számomra megalapozta a közvetlen, mosolygós hangulatot az ünnepségen is. A meglepetés várakozó izgalma, úgy láttam, nem csak engem, hanem mindenkit derűsre hangolt – főleg, miután szembesültünk azzal, hogy Püspök atya nem csak, hogy nem sejtett semmit, hanem pont olyan ajándékot kapott a mise és a találkozó által, amire valóban vágyott. Az ebéd alatt és után sokszor láttam, ahogy önfeledten ölelgeti az embereket – engem is, egyszer még egy főpásztori puszit is kaptam a kobakomra -, igazán boldognak tűnt.

Sokan meséltek arról, hogy milyen úton kapcsolódnak hozzá – kisiskolás korától kezdve a jelenig. Felvonult előtte az egész élete – ahogy a kerekasztal beszélgetésben fogalmazott. Még az a pap is eljött, aki gyerekkorában a plébánosuk volt, s aki a hivatása felé terelgette, pedig már majdnem kilencven lesz…

Az ő öröme engem is jóleső érzéssel töltött el. Ráadásként sok ismerőssel is találkozhattam meg újakat is megismertem – például a legendás Csücsop-alapítóatyát, Szécsi Árpit -, illetve nagy élmény volt Elza és Gergő esküvője előtt tíz perccel Püspök atyával egy kocsiban száguldani lóhalálában a Nagytemplom felé…

Csáki Attila

Püspök atya kecskeméti jubileumi köszöntésének, az ünnep eredeti jelentésén felül, volt számomra egy különösen kedves motívuma. Mégpedig az, hogy ez alkalommal találkoztak egymással azok az emberek, akik oly fontosak nekem (Püspökatya és a csücsopos társaim) és az a hely, ami számomra különösen nagy jelentőséggel bír (a Kecskeméti Nagytemplom). Mintegy a múlt és a jelen sűrűsödött össze ebben a különös pillanatban, amikor abban a templomban, ahol minden szentséget először vettem fel, és elindulhattam a hit útján, együtt ünnepelhettem Püspökatyát a csücsoposokkal, akikkel ma közösségben élhetem meg a hitem.

Ritkán fordul elő, hogy a kecskeméti vasútállomáson én várok valakiket, és nem fordítva. Így annál nagyobb örömmel vezettem az érkező csücsoposokat az ünnepség fent említett helyszínére, útközben gyors idegenvezetéssel.

Az ünnepi szentmisén a teljes díszében bevonuló Püspökatya arcán jól kivehető volt a meglepettség. Meg is jegyezte, hogy nem gondolta volna, hogy ennyi ember tud titkot tartani. A misén Bábel Balázs érsekatya prédikált, aki több helyen is évekig Püspökatya munkatársa volt. Illetve megszólalt még Matyi atya is, akinek köszönhetően Püspökatya a papi hivatást választotta.

A szentmisét követően átvonultunk egy másik plébániára, ahol közösen ebédelhettünk Püspökatyával (itt sikerült is egy kedves püspökatyás “pofont” begyűjtenem tőle 🙂 ), aki az ebédet követő egy órában válaszolt az ünneplő közönség kérdéseire.

Végül Püspökatya útnak indult, mert várt rá egy csücsopos jegyespár nászmiséje, és lakodalma…de ez már egy másik történet. 🙂